Karácsony: Az ünnep, amely stresszt, magányt és elvárásokat hoz
A karácsony – elméletben – az örömről, a szeretetről és a békéről szól. A valóságban viszont sokszor inkább a kapkodás, a konfliktusok és az idegösszeomlás ideje. De miért történik ez így? Azért, mert a karácsony nemcsak az ünnepek időszaka, hanem egy érzelmi és társadalmi lencse, amely felnagyítja az életünkben meglévő feszültségeket, elvárásokat és hiányokat. És nem vagy ezzel egyedül.
Családi elvárások: Az érzelmi robbanásveszély
„Miért nem hívod meg az egész rokonságot?” „Miért nem főzöl öt fogást, mint a nagyi?” Az ünnepek során szinte kötelezővé válik az összezártság, ami nemcsak az ajándékokat, hanem a régi sérelmeket is felszínre hozza. Az asztal körül nemcsak a vacsora, hanem a kimondatlan elvárások és a generációs különbségek is terítékre kerülnek.
Talán nálatok is van valaki, aki mindig mindent kritizál, vagy egy rokon, aki nyíltan vagy burkoltan elmondja, mit csinálhattál volna jobban. Az ilyen dinamika könnyen érzelmi robbanáshoz vezethet.
És ha mindez nem lenne elég, az ünnepek alatt gyakran érzed azt, hogy el kell rejtened a valódi érzéseidet, csak hogy elkerüld a konfliktust. Ez nem ünnep, ez érzelmi aknamező.
A nagyobb ünnepek után beadott válások statisztikája
Tudtad, hogy a statisztikák szerint januárban megugrik a válókeresetek száma? Az összezártság, a kommunikáció hiánya és az elvárások összecsapása sok kapcsolatot megrendít az ünnepek alatt. Érzelmi és energetikai rezgésekről itt bővebben olvashatsz.
A januári válások számának növekedéséről részletesebben ezekben a cikkekben is olvashatsz:
Ezzel lehet megelőzni a januári váláscunamit.
Ezért ugrik meg karácsonykor a válások száma.
Idő- és pénzhiány: Az ünnepi stressz láthatatlan bűnösei
A karácsonyt könnyű a „mindent egyszerre” filozófiával megközelíteni: tökéletes ajándékok, tökéletes vacsora, tökéletes dekoráció. De az időd és a pénzed véges, és ha túlhajtod magad, az ünnep nem örömöt, hanem kimerültséget hoz.
A legtöbben már december elején azon aggódnak, hogy mindent időre elérjenek: megvenni az ajándékokat, feldíszíteni a fát, elkészíteni a menüt. Egy kutatás szerint az emberek több mint 60%-a érzi úgy, hogy a karácsony anyagilag túlterhelő.
Őszinte kérdés: Mennyi örömöt ad az a drága ajándék, ha közben kimerült vagy és túlköltekeztél? Az igazi ünnep nem erről szólna.
A kereskedelem ünnepe: Hol van az igazi karácsony?
Az elmúlt évtizedekben a karácsony a szeretet ünnepéből a fogyasztás ünnepévé vált. Egy újabb ok, hogy megvásároljuk azt, amire talán nincs is szükségünk – hitelre, erőn felül. De miért tesszük ezt? Mert kompenzálni akarunk. Ha egész évben nem volt időnk a szeretteinkre, most egy csillogó ajándékkal próbáljuk pótolni a hiányt.
Tegye mindenki a szívére a kezét: Az ajándékozással nem teszünk mást, mint „kiszúrjuk a szemüket” valami aktuális gagyival. Valami olyasmivel, amit néhány hónap múlva már el is felejtenek. És ami a legfájóbb, hogy közben mi magunk sem vagyunk igazán elérhetők. A telefonunkkal babrálunk, a konyhában rohangálunk, vagy éppen azon stresszelünk, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie.
Az igazi emlékek nem tárgyakból születnek
Emlékszel még, mit kaptál karácsonyra gyerekként? Valószínűleg nem. De arra talán igen, amikor a szüleid egyszer – csak egyszer – leültek veled játszani. Azokra a pillanatokra, amikor igazán figyeltek rád, és érezted, hogy fontos vagy nekik.
Az igazság az, hogy nem a legnagyobb ajándék, hanem a legnagyobb figyelem az, ami igazán megmarad. Egy tartalmas beszélgetés, egy közös játék, egy mosoly – ezek az emlékek azok, amelyekre egész életünkben emlékezni fogunk.
A magány paradoxona az ünnepek alatt
Az ünnepek alatt sokan érzik magukat magányosnak – még akkor is, ha emberek veszik őket körül. Ez az érzelmi elszigeteltség talán a legfájdalmasabb, mert ilyenkor elvárjuk, hogy a karácsony betöltse azt az űrt, amit év közben elkerülünk.
A szeretet ünnepe helyett sokak számára a kapcsolatok felszínessége, a valódi kapcsolódás hiánya válik nyilvánvalóvá. Ez az a magány, amit nem tud elrejteni sem egy tökéletesen feldíszített karácsonyfa, sem a legdrágább ajándék.
Ünnepeljünk úgy, hogy értelmet nyerjen az ünnep
Egyre inkább az a tendencia, hogy más kultúrák szokásait próbáljuk átvenni. Nincs már locsolkodás húsvétkor, mert „ciki”, de bezzeg van Halloween, töklámpással és jelmezekkel. Nem mondom, ezek is lehetnek szórakoztatóak, de néha érdemes megállni, és végiggondolni, hogy a saját hagyományaink miért alakultak ki.
A húsvéti locsolkodás talán azért született, mert régen a hosszú tél után végre tavasz volt, és az emberek alig várták, hogy körbejárhassák azokat, akiket szeretnek, de hónapok óta nem láttak. Ez a hagyomány az újrakezdés, a kapcsolódás ünnepe volt.
Van azonban egy másik ünnep, amit mindig kicsit irigykedve néztem: a hálaadás napja. Egy olyan nap, amely nem az ajándékokról, nem a tökéletességről szól, hanem egyszerűen arról, hogy hálát adunk. Hálát az életért, a családért, a barátokért, az asztalért, amely köré leülhetünk.
Miért ne tehetnénk ezt meg karácsonykor? Miért ne lehetne az ünnep arról szólni, hogy egy pillanatra megállunk, és hálát adunk azért, hogy van mit ennünk, van tető a fejünk felett, és vannak emberek, akikkel ezt megoszthatjuk?
Nem kell ajándék. Mi magunk vagyunk az ajándék másoknak, ahogyan ők nekünk.
Elfogyott a türelmed, mint a bejgli karácsony este? Semmi gond, nálam újratöltheted.
Várlak szeretettel, hogy az ünnep valóban ünnep lehessen!
