Minden Szilveszterkor ugyanez a történet: tökéletes boldogságot színlelünk, és közben belül üresek vagyunk. Ez az este sokaknak nem az örömről szól. Ez az este a félelemről szól. Félünk, hogy kimaradunk. Félünk, hogy nem vagyunk elég jók. Félünk, hogy a világ nélkülünk is jól mulat.
„Boldog új évet!” – kiáltod, miközben pezsgőt lövellsz a levegőbe, körülötted emberek nevetnek, konfettik repkednek, de valójában fogalmad sincs, mit ünnepelsz. Mitől boldog ez az év vége? Miért éreznéd magad jobban attól, hogy pont most kellene boldognak lenned? És miért akarod mindezt másoknak eljátszani?

Tedd a kezed a szívedre: miért mész el arra a bulira, ahová igazából nem is akarsz? Miért posztolsz mosolygós képet, mikor legszívesebben hazamennél? Azért, mert mások is ezt teszik. És ők miért csinálják? Azért, mert te is.
Ez egy végtelen lánc, ahol senki sem önmaga. Nem szórakozni mész, hanem megfelelni. Nem ünnepelsz, csak próbálod elhitetni magaddal, hogy valaki vagy. Ez az este nem rólad szól. Hanem arról, hogy megmutasd, hogy tudsz élni. De közben nem élsz. Csak játszol.
A kérdés, amit nem mersz feltenni szilveszterkor sem
Mit ünnepelsz valójában? Miért gondolod, hogy ezen az estén mindennek tökéletesnek kell lennie? És miért gondolod, hogy az új év más lesz, ha az utolsó estéjén is ugyanazt csinálod, mint eddig?
Nézz körül egy buliban: boldogok az emberek? Valóban jelen vannak? Vagy csak a zaj és a tömeg elnyomja, hogy egyébként nem érzik jól magukat?

A nagy körforgás, ahol senki nem nyer
Képzeld el: mindenki azon dolgozik, hogy másoknak eljátssza, milyen tökéletes az estéje. Aztán amikor megosztják a képeiket, te is elhiszed, hogy tényleg boldogok. Ezért te is mosolyogsz a fotón, hogy elhitesd másokkal, neked is minden rendben van. És így indul a végtelen kör, mindenki eljátssza a nagy semmit. Az eredmény? Üresség.
Amit senki nem mond ki- Szilveszter az éjjel, amikor mindenki játszik
„Nem történt semmi, és te nem lettél több.”
De hadd kérdezzem meg: miért nem vagy elég bátor ahhoz, hogy ne tegyél úgy, mintha minden rendben lenne? Miért nem maradsz otthon? Miért nem mondod ki, hogy ez a nagy szilveszteri őrület az egyik legüresebb dolog, amit egész évben csinálsz?

Mi lenne, ha egyszer nem játszanád el?
Próbáld ki, hogy idén nem mész sehová. Nem hazudsz. Nem mosolyogsz hamisan a fényképezőgépbe. Mi lenne, ha ezen az estén a csend lenne a társad, nem a zaj? Ha magaddal töltenéd ezt az időt, nem másokkal?
Félsz ettől? Persze, hogy félsz. Mert ez az este arra kényszerítene, hogy szembenézz azzal, amit egész évben elkerültél: saját magaddal. Az igazsággal. A kérdéssel, hogy miért nem mersz változtatni azon, amitől boldogtalan vagy.
A pezsgő mögötti valóság- Nem kell bizonyítanod semmit
Mi lenne, ha idén nem akarnál bizonyítani? Nem kell sehol ott lenned. Nem kell senkinek eljátszanod, hogy jól vagy. És ha nem érzed magad boldognak, az is rendben van.
A boldogság nem attól jön, hogy „megvolt” a szilveszteri buli. Nem attól, hogy elég szép volt a kép, elég hangos volt a zene, elég látványos volt a konfetti. A boldogság attól jön, hogy végre ki mersz lépni ebből a körforgásból.

Az új év nem fog megmenteni – de te megmentheted magad- Lépj ki a szilveszteri látszatvilágból
Az új év nem hoz változást – ha te nem változtatsz. Nem az idő múlása hozza el a boldogságot, hanem az, hogy szembenézel a kérdésekkel, amiket eddig elkerültél.
Mitől félsz? Miért játszod el, hogy boldog vagy, ha valójában nem vagy az? És meddig akarsz még menekülni?
Lehet, hogy idén nem pezsgővel kellene koccintani, hanem azzal az elhatározással, hogy végre nem a látszatot ünnepled – hanem azt, hogy megtetted az első lépést egy valódi, boldogabb év felé.
Mi lenne, ha egyszer beismernéd magadnak, hogy nem kell sehol ott lenned? Nem kell senkinek megfelelned. És nem attól leszel boldog, hogy „megvolt” a szilveszteri buli, hanem attól, hogy végre ki mersz lépni ebből az idétlen körforgásból.
Elfogyott a pezsgő. Lehullott az utolsó konfetti is. A buli véget ért. És most? Maradsz és sajnálkozol, vagy foglalsz időpontot, és végre változtatsz?

És ha úgy érzed, most még nem állsz készen, az is rendben van. De tudd, hogy amikor eljön a pillanat, itt leszek, és segítek elindulni. Várlak szeretettel!