Születésnapodra. Ha elmúltál ötven, érzed, hogy lassulhatna már a körhinta. Már nem boldogít a sebesség, ez a fajta őrült szárnyalásnak tűnő folytonos körbenfutkározás. Elég volt a trombitálás! Már nem fontos a legjobb hangfal. Persze kellett, h jól szóljon, de inkább, hogy hangos legyen, hogy mindenki hallja. Mi most éppen boldogok vagyunk. Már nem ez kell, helyette jön egy tétova, lassú befelé fordulás.
Már fejhallgatón élvezed a szép muzsikát. Javaslom, hogy reggelente olvass egy órát Hamvas Bélát. Persze lehet, h évtizedek alatt megtanultál levitálni, de már tudod, hogy az csak olcsó cirkuszi mutatvány, parasztvakítás. A lélek szárnyalása az lenne igazán jó.
A körhintáról leszállni még nem lehet. De jó lenne már összegezni, honnan, hova jutottál. Mi végre volt a sok nagy találkozás és nagy csodálkozás ? Mennyit és miket tanultál? És rájöttél-e már, h nem az van, amit látsz, hanem amit tudni vélsz. A te kis körkörös magányodban. Ami igazából egy nagy átjáróház. Így volt jó, a sok ember cinkos. Nem volt időd hallani a hangod. Kegyes volt az élet. Nagy kérdéseivel nem zavart téged.
Csak most mégis olyan kicsit, mint egy száguldó vonat, csak a nagy rohanás. Szabadságot hazudva miközben sínen volt végig, meg nem is fordulhattál. Új állomás, rövid megálló, és már fújják is a sípot, tovább száguld az élet. Ha nem gondolkodtál jó előre, nem volt leszállás.
Így jártál drága barátom. Az a fránya sors jól kibabrált veled. Itt állsz megfürödve. Lassan már ahhoz sincs kedved, h önmagadat jól ki kerázd, pedig az néha segít. Elhiteti veled és a nagy világgal, h rendben van minden, az élet szépen suhan tovább és mi kegyeltjei vagyunk.
Csak mikor a tükör előtt állsz, tudod, h már nem sokáig takargathatod. Lassan láthatóvá válik a sok redő meg a ránc. Ja, kérem ezek nevető ráncok! Bárcsak igaz lenne! A boldogság kitágít, szerintem és nem összeránt. Mindegy. Ezt már lejátsszuk! Bent vannak a tétek. Nincs kiszállás.
A golyó a ruletten gurul tovább. Talán most, végre szerencsém lesz. Most az egyszer! Ha szeretne a jóisten! Igaz, mindent nekik adnám. Hadd legyen nekik! Akkor érezhetném, h volt értelme elbukni majdnem minden egyéb vizsgát.
Hülye gondolatok, ne kavarjatok már! Éppen most írom a sírfeliratom. Hahaha. Nem olyan könnyű lépni innen. Van még mit megélni. Talán. Csak már lassabban és sokkal szerényebben de békében önmagammal és a nagy világgal.
Ámen
Azt mondták, legyél erős. Te az lettél – de közben megkeményedtél. Kibírtál mindent, csak épp már nem vagy önmagad.
Ez a cikk nem tanítani akar, csak emlékeztetni: az erő nem az, amit mutatsz. Hanem amit meg mersz élni. Magadban. Magadért.
A szakítás utáni önismeret nem csak a továbblépésről szól, hanem arról is, hogy megértsd, ki voltál a kapcsolatban – és ki vagy most nélküle. Ez a cikk segít felismerni, milyen szerepeket játszottál, mit tanultál magadról, és hogyan építheted újra önmagad úgy, hogy közben hű maradj hozzád.
Segítség! Szingli vagyok! – A szingliség két arca: Szabadság vagy félelem? Ez a cikk őszintén beszél a szingliség előnyeiről és árnyoldalairól. Szabadság vagy kényszer? Lehetőség vagy magány?
A magány nem a vég, hanem egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz, elengedjük a múltat, újraépítsük a kapcsolatokat, és megtapasztaljuk az adás erejét. Ez a cikk segít felfedezni, hogyan találhatunk békét az egyedüllétben, hogyan adhatunk és kaphatunk szeretetet – akár a legkisebb gesztusokkal is.
A karácsony nem mindig békés és szeretetteljes. Tudd meg, miért válik sokak számára stresszforrássá az ünnepi időszak, és hogyan tükrözik az elvárások életünk kihívásait
Fedezd fel, hogyan befolyásolják a rezgések és frekvenciák az emberi kapcsolatok harmóniáját és dinamikáját. Tanulj meg egyensúlyt teremteni, és tudd meg, miért olyan fontosak a különbségek a valódi kapcsolatokban.
Legyél az elsők között, akik hozzáférnek a tartalmaimhoz!
Ha őszintén válaszoltál rá, az már önmagában óriási dolog.
Innen már nincs hova bújni.
De van merre elindulni.
Mert egy válasz még nem változtat meg mindent. De egy döntés igen.
