Az elvárások mindig ott vannak körülöttünk. Mások akarnak tőlünk valamit- szüleink, tanáraink, barátaink, a társadalom. Családi, társadalmi, kulturális nyomás formálja az életünket gyerekkorunktól kezdve. „Legyél jó tanuló!” „Legyél sikeres!” „Legyen házad, családod, karriered!” És mi van akkor, ha mindezt eléred, és mégsem érzed magad boldognak? Vagy, ami még ijesztőbb: mi van akkor, ha soha nem is akartad ezeket, csak meg sem kérdezted magadtól? Az elvárások biztonságos börtönként tartanak fogva – és egy ponton rá kell jönnöd, hogy az ajtó nincs is bezárva. Csak ki kell nyitnod. De hogyan?
Az emberek hajlamosak úgy élni az életüket, mintha az egy checklist lenne. Iskola, diploma, munka, házasság, gyerekek, karrier. Miért? Mert „így szokás.” Mert így csinálta a szomszéd, a kolléga, a testvéred. És ha nem így csinálod, akkor valami baj van veled.
De álljunk meg egy pillanatra! Honnan tudod, hogy ezek az elvárások valóban a tieid? Hányszor kérdezted meg magadtól, hogy „Mit akarok én valójában?” És hány döntést hoztál meg csak azért, mert féltél attól, mit gondolnak mások?
Az elvárások egyfajta biztonságérzetet adnak. Ha azokat követed, nem tévedhetsz nagyot, igaz? Tévedés. Az elvárások követése pont attól foszt meg, hogy a saját életedet éld. És amikor elkezded levetni őket, ijesztő üresség vár rád. Hirtelen nincs kapaszkodó. Az a kérdés, hogy „mit várnak el tőlem?”, helyébe lép az, hogy „mit akarok én?”. És ez egy ijesztő kérdés.
Mert mi van, ha nem tudsz rá válaszolni? Mi van, ha rájössz, hogy fogalmad sincs, ki vagy, mit akarsz? Ezért nem engedjük el az elvárásokat. Ezért ragaszkodunk hozzájuk akkor is, ha szorítanak, ha fájnak. A bizonytalanság sokkal félelmetesebb, mint egy rossz irány.
Amikor elkezded leépíteni az elvárásokat, először fájni fog. Olyan lesz, mintha letépnéd magadról a régi bőrt. Minden döntésed újraértékelődik. De ez a fájdalom az, ami végül szabadságot hoz. Ha elengeded, amit mások akarnak, elkezdheted felfedezni, hogy mit akarsz te. És ez a valódi szabadság. Nem az, hogy mindenki elégedett legyen veled, hanem az, hogy te elégedett legyél magaddal.
Ha egyszer rászánod magad, hogy szembenézz az életközépi válságoddal, valami egészen különleges történik: elkezded visszanyerni az irányítást. Az életed többé nem a „kellett volna” és „mi lett volna, ha” szavak körül forog. Ehelyett azt mondod: „Ez az én történetem, és én írom.”
Ez nem jelenti azt, hogy az út könnyű lesz. Lesznek pillanatok, amikor kétségeid lesznek, és amikor minden egyes döntésedet megkérdőjelezed. De amikor elindulsz ezen az úton, valami alapvetően megváltozik: végre érzed, hogy élsz. Nem csak sodródsz, hanem valóban jelen vagy.
Az életközépi válság nem ellenség, hanem egy lehetőség. Egy ajtó, amely kinyílik előtted, és megmutatja, hogy az élet nem arról szól, hogy „mi lesz most”, hanem arról, hogy „mi lehetne másként.” Az igazi bátorság nem abban rejlik, hogy elkerüljük a válságot, hanem abban, hogy szembenézünk vele, és átalakítjuk.
Ez az időszak életed második felének indulópontja lehet. Egy hely, ahol már nem a múltad határoz meg, hanem a döntéseid, amiket most hozol meg. A kérdés csak az: készen állsz arra, hogy megírd a saját új fejezetedet?
A láncok eddig is csak a fejedben voltak. Most leestek. És te? Még mindig ott állsz, mintha hozzád nőttek volna. Cselekedj!
Nyomd be itt ezt a gombot és foglalj egy ingyenes időpontot!
de ha mégis, készülj fel – itt már nincs visszaút.
Ugyehogyugye?! Nem is volt olyan nehéz! Várlak szeretettel a foglalt időpontban.
Covey 7 szokása nem a siker kulcsa. Hanem a kérdés: biztos, hogy a saját életedet éled? Ez a cikk nem tanít. Inkább visszavisz oda, ahol elkezdtél felejteni.
Felépítetted a birodalmad. Megvan minden. És mégis üres vagy. Nem biztos, hogy válság ez – lehet, hogy ébredés. De egy biztos: nem úszhatod meg a kérdést, amit eddig próbáltál elkerülni. Hova tűntél közben?
“Feladni könnyű, megadni magad bölcsesség. A szabad akarat valódi jelentése”
A szabad akarat gyakran csak illúzió, amelyet külső és belső erők formálnak. Fedezd fel, hogyan segíthet az elfogadás és a megadás megtalálni az élet hullámaival való harmóniát.
A félelem börtönbe zár, és távol tart álmaidtól. Tudd meg, hogyan szabadulhatsz meg tőle, és kezdj el tudatos döntéseket hozni még ma!
A félelem gyakran együtt jár azzal, hogy nem hisszük el: képesek vagyunk megoldani a helyzetet. Alábecsüljük a képességeinket, az erőforrásainkat, és azt, hogy mennyit tanultunk eddig. Ez a belső kritikus hang azt suttogja: „Te ehhez nem vagy elég jó.”
Egy dolgot biztosra vehetsz: ha coachhoz fordulsz, nem úszod meg könnyek nélkül. De a változás nem a gyenge szívűeknek való. A kérdés az, hogy elég bátor vagy-e ahhoz, hogy végre szembenézz azzal, amit eddig kerülni próbáltál.
„Csináld ezt 30 napig, és az életed megváltozik!” „5 egyszerű lépés a boldogsághoz!” „A siker titka, amit eddig titkoltak előled!” Ismerős szlogenek, ugye? Tele van velük az internet, és tele van velük az elméd.
Amíg húszas éveidben széllel szemben is futsz, harmincasként még van időd álmodni, de ha közelít a negyven, már nem mindegy, merre tartasz. És akkor, amikor az ötven árnyékában állsz,
Üdv az oldalamon. Ha „hogyan legyél pozitív minden helyzetben” vagy „a titok, ami megváltoztatja az életed” típusú tippeket keresel, rossz helyen jársz. Itt nincs köntörfalazás, nincs rózsaszín máz
Legyél az elsők között, akik hozzáférnek a tartalmaimhoz!
Ha őszintén válaszoltál rá, az már önmagában óriási dolog.
Innen már nincs hova bújni.
De van merre elindulni.
Mert egy válasz még nem változtat meg mindent. De egy döntés igen.
