Ahogy az Úr reám nézett
Úgy csillogok, úgy ragyogok,
mint szappanbuborék a habon.
Ha rám fújtok, én elszállok,
egy virágszirmán megállok.
Egész hétre kibérelem,
napsugárral kibélelem.
Gyertek hozzám vendégségbe,
lazac lesz, meg mindenféle.
Ragyogni fog rét és mező,
minden olyan felemelő.
Ha meghalok, ne sírjatok,
virágszirmát rátok hagyom.
Új fény fogja átjárni,
könnyű lesz majd belátni:
minden, ami én vagyok,
csillogok és ragyogok.
Benne van a szenvedélyben,
a gurulós nevetésben,
bölcs gondolat az eb rágta,
minden józan jól belátja:
a csillagos ég a kabátja.
Majd, ha egyszer megérdemlem,
a mennyet is felfedezem.
De addig is, barátaim,
virágszirmot kibérelem,
egész hétre berendezem.
Megint várlak vacsorára,
hozz magaddal jó sok csodát,
homlokomra fényaurát.
Velem lesztek mindvégig,
amíg a gyom fel nem nő az égig.
Hallgasd meg
Olvass még
Érzelmi prostitúció? A közösségi média és a lájkvadász validáció kongó üressége
Nem az a kérdés, hogy fáj-e, hanem az, hogy van-e rá közönség. Ha nincs szemtanú, a szenvedés sincs, ahogy te magad sem létezel. Kicsit olyan ez, mint a modern hegymászás rákfenéje: Minek megmászni a Mount Everestet, ha senki nem tudja meg? Minek felérni a világ tetejére, ha nem tudsz lőni egy szelfit a csúcskeresztnél? „Látszom, tehát vagyok.”
Az elvonulás nem menekülés
Vannak élmények, ilyen például az elvonulás is, amiket nem lehet elmesélni… csak megélni. Persze ettől még megpróbáljuk megmagyarázni, megérteni — mintha így kevésbé lennének ijesztőek. Csak közben valahogy banalizálódik, és pont a lényege tűnik el.
Pedig nem az történik ott, amit gondolsz, és talán pont ezért hív. Mert nem kifelé visz — hanem befelé. Egy olyan helyre, amit eddig inkább ügyesen kikerültél.
A magyar átok: mítosz, önfelmentés vagy feldolgozatlan örökség
A magyar átok talán nem végzet, hanem önfelmentés. Hun és pannon erők feszülnek bennünk – és amíg nem tanuljuk meg kezelni, újra és újra eljátsszuk ugyanazt.
Senki sem lehet próféta a saját hazájában
Te sem lehetsz próféta és nem azért, mert nincs igazad, hanem mert ők emlékeznek arra, amikor még hülye voltál, meg arra, amikor még nem mertél kilógni. A múltad náluk nem emlék. Bizonyíték.
Előhúzzák, amikor túl magabiztosnak tűnsz, amikor kimondasz valamit, amit nem akarnak hallani.
Megszerezni, megcsalni
A megcsalás ritkán arról szól, hogy valaki mást akarsz.
Sokkal inkább arról, hogy nem bírsz tovább ott maradni abban, ami van:
a csendben, a feszültségben, a kimondatlan mondatok között.
Amikor nem beszélsz, nem döntesz, nem vállalsz felelősséget,
a kapcsolat helyetted kezd el „megoldásokat” gyártani.
És ezek a megoldások soha nincsenek ingyen.
Ahogy az Úr reám nézett
Valami ma másképp született. Egy buboréknyi ragyogás, ami verssé állt össze. Olvasd el, vagy hallgasd meg — a lap aljára görgetve.